Előleg elszámolása
Ebben a cikkünkben azt mutatjuk be, hogy milyen könyvelési teendők vannak a dolgozónak kiadott előleg esetén, ha azt valutában adjuk. Kell-e árfolyamkülönbözetet elszámolni, egyáltalán mikor milyen árfolyamot kell alkalmazni.
A gyakorlatban a dolgozók külföldi útjaira előleget vesznek fel, amelyből külföldön költenek, majd a maradékot visszaadják a cég pénztárába, a felhasznált összeggel pedig elszámolnak.
A gazdasági esemény kezelése a következő.
A valutapénztárban lévő valuta, és a devizaszámlán lévő deviza, valamint a külföldi pénzértékre szóló követelések, eszközök értékelésére a Számviteli törvény 60. §-a vonatkozik, ami szerint a választott hitelintézeti, a bekerülés napjára vonatkozó átlagárfolyamon kell a tétel forintértékét meghatározni.
Az eszközök kikerülésére pedig a FIFO vagy az átlagáras értékelést engedi alkalmazni a törvény 46. § (3) bekezdése és a 62. §.
Az elszámolásra kiadott összegek és az azokkal való elszámolás tekintetében mindenképpen keletkezik árfolyamkülönbözet.
A valutapénztárban már meglévő valuta mennyiségi csökkenésekor vagy a könyv szerinti átlagos árfolyamot, vagy a FIFO módszer szerinti legrégebben bekerült valuta árfolyamot kell alkalmazni. Ezzel egyidőben a kiadott előleget munkavállalókkal szembeni követelésként elő kell írni. Az eszközök bekerüléskori értékelési szabálya szerint ezt az adott napi átlagárfolyamon kell megtenni. A kettő között máris árfolyamkülönbözet keletkezik.
Ha külföldi érdekeltségű cége van, külföldi a tulajdonos, és hozzáértő angolul beszélő szakembert keres, akkor kérjen ajánlatot tőlünk.
Lássunk egy számszerű példát.
Dolgozónknak december 1-jén elszámolásra 100 USD-t adunk ki.
A valutapénztárban lévő valuta könyv szerinti értéke 240 Ft/Usd. A választott hitelitézet napi átlagárfolyama 245 Ft/Usd.
Könyvelése:
T.3. Dolgozókkal szembeni követelés 24,500
K.3. Valutapénztár 24,000
K.9. Árfolyamnyereség 500
A költségek elszámolását a napi árfolyamon kell megtenni a dolgozóval szembeni kötelezettségként. Jelen esetben pl. 246 Ft/Usd volt az érvényes árfolyam a költségszámla teljesítési dátumán, és 50 USD-t költött el a dolgozónk az előlegből. Forint értéke: 50 Usd x 246 Ft/Usd = 12,300
Könyvelése
T.5. Költségek 12,300
K.4. Dolgozóval szembeni kötelezettség 12,300
Majd a felhasznált előleget összevezetjük a kötelezettséggel:
T.4. Dolgozóval szembeni kötelezettség 12,300
K.3. Dolgozókkal szembeni követelés 12,250 (az előleg könyv szerinti árfolyamán!)
K.9. Árfolyamnyereség 250
December 20-án dolgozónk elszámol az előleggel, az előleget visszavételezzük a pénztárba. A választott napi árfolyam 248 Ft/Usd.
Könyvelése:
T.3. Valutapénztár 12,400
K.3. Dolgozókkal szembeni követelés 12,300 (az előleg könyv szerinti árfolyamán!)
K.9. Árfolyamnyereség 100
Fontos változás a Számviteli törvényben, hogy lehetőség van ettől egyszerűbb módszert is választani. DE ezt a választást a számviteli politikában rögzíteni kell.
A Számviteli törvény 48. § (8) szerint a valutában beszerzett eszközök, igénybe vett szolgáltatások esetében a vállalkozó dönthet úgy is, hogy az ellenértékként kifizetett valutaösszegnek a valuta könyv szerinti árfolyamán átszámított forintértéke lesz a beszerzett eszköz, az igénybe vett szolgáltatás értéke. Így tehát a költségek fizetésére felhasznált előleget az előleg könyv szerinti értékén dolgozókkal szembeni követelés értékét.[/like_to_read]
